Veszteséget csökkenteni extra nyereséges.

Cégének lehet szebb jövője.

Schumacher tízperces kerékcserével lehetne világbajnok?

Avagy hol dőlnek el a nagy üzletek, ha a gyártási sebességgel nincs baj?

A lean módszerek között számos célzott, valamilyen speciális probléma megoldására kidolgozott technika található. Az egyik ilyen a SMED módszer, melynek célja, hogy a terméktípusok közötti átállási idő hosszát radikálisan csökkentse.

Nézzük dióhéjban:

Valószínűleg egyetért velünk, hogy a mai piaci helyzetben az egyik legfontosabb versenytényező a rugalmasság. Sokszor még az árat is megelőzi, számos beszállító-választás eredménye múlott már azon, hogy melyik pályázó vállalt rugalmasabb szállítási feltételeket.

A trend világosan látszik: a vevők olyan beszállítót keresnek, mely megbízható minőségben, rugalmasan, kis tételekben és rövid határidővel képes szállítani. Mi kell ahhoz, hogy ilyen beszállítóvá váljon valaki? Nem egyszerű! Aki foglalkozott gyártással, az végiggondolva könnyen beláthatja, hogy a feljebb felsorolt kritériumoknak való megfelelés folyamatos kihívásokat jelent.

Mi az összefüggés a rugalmasság és a típusváltási idő között?

De térjünk vissza az eredeti témára, a rugalmasságra. Ez egy kicsit absztrakt fogalom, nehezen megfogható. Van viszont egy olyan fontos mérőszám, mely a legtöbb gyártóvállalatnál létezik és emellett szoros kapcsolatban van a rugalmassággal: ez az átfutási idő (lead time). Az átfutási idő megmutatja, hogy a vizsgált termék a folyamat két kijelölt pontja közötti utat mennyi idő alatt teszi meg. Pl. a rendelés beérkezésétől a kiszállításig mennyi idő telik el. Ha ez az idő hosszú, akkor a szervezet lassan képes reagálni az igényekre, vagyis kevéssé rugalmas. Az átfutási időt növelheti számos tényező: például hosszú szállítási utak, rosszul szervezett folyamat, nehézkes rendelésfeldolgozás, nagy készletek.

Ez utóbbival, a készletekkel foglalkozzunk! A magas gyártásközi készletek a tapasztalatok szerint nagymértékben megnyújtják az átfutási időt. A magas gyártásközi készletnek pedig egyik gyakori oka a hosszú átállási idő. A gondolatmenet ilyenkor valami hasonló: "ha nagy tételeket gyártok, akkor kevesebbszer kell átállnom, jobban eloszlik az így kieső idő. A félkész termékekkel pedig majd kezdünk valamit...".

A hosszú típusváltási idő kiváló táptalajt biztosít a nagytételes, készletező gyártási mód kialakulásához. Ez hosszú termelési átfutási időt okoz. Ennek következménye a lassú reagálóképesség. Vagyis az alacsony fokú rugalmasság. Ez pedig versenyhátrányt jelent!

A megoldás a gyökérok kezelésében van: a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni a típusváltási időt, így radikálisan lehet csökkenteni a tételnagyságokat és a készletmennyiségeket (hiszen ugyanannyi kieső idő alatt többször tudok terméktípust váltani).

A rugalmasság és típusváltási idő hossza nagyon erősen összefügg, mégis sokszor méltatlanul kevés figyelem esik a SMED módszer alkalmazásában rejlő óriási lehetőségekre.